Az Országos Kék a politika függvényében

(Az Országos Kék a XX. Sz.-i politika zűrzavarában)

1920-as évek vége – Horthy-rendszer megbecsült egyetemi tanára Cholnoky Jenő dr. felismerve a közlekedési eszközök forradalmi gyorsaságú fejlődését 1000 kilométeres hosszúságú turista főútvonalat álmodott meg az akkori Magyarországnak. Cholnoky erősen hitt a trianoni béke következtében elcsatolt országrészek visszaszerzésében, ezért a kék út a burgenlandi határtól a felvidéki határig húzódott, lehetővé téve a mindenkori tovább jelzését (vitelét) mindkét irányban.
1937. A magyar-csehszlovák viszony már ekkor sem volt rózsás, ezért a Magyar Turista Szövetség jobbnak látta a keleti végpontot a zempléni Tolvaj-hegy csúcsára tenni a Nagy-Milic helyett.
1938: Bár nem volt 100%-ig kész a Kék út felfestése, ennek ellenére súlyos érvek indokolták az ünnepélyes felavatást. Ebben az évben ünnepelte a Magyar Turista Szövetség fennállásának 25 éves jubileumát, az ország pedig államalapító szent királyunk halálának 900 éves évfordulóját. Értelemszerű volt a nyitótúra elnevezése Szent Istvánról. Megjegyezzük: fontos, hogy a Szent István túrákat ne tévesszük össze az Országos Kéktúra mozgalommal, amely 1952-től van és igazolófüzettel és annak pecsétjeivel kell igazolni végigjárását.
Szent István túra eddig 1938-ban és 1988-ban volt, idén 2013-ban rendezzük a harmadikat. Ezek lényege, hogy jubileumi alkalomból ünnepélyesen végigjárjuk a turista főútvonalat, megemlékezve történetének jeles eseményeiről.
Az 1938-as Szent István Turista Vándorlás a turista szervezetek nagylétszámú részvételével az útvonalon fekvő települések nagyszerű támogatásával, sokszor vendéglátásával valósult meg. A Magyar Turista Szövetség és a helyi önkormányzatok azonos politikai meggyőződéssel és kultúrával összefogva vitték sikerre az 1938-as Szent István Túrát.
1939: Kitört a II. világháború. Ekkor még az egykori ellenzők is belátták, hogy az 1938-as avatótúra nagyon jó időben volt.
1945-ig a világháború miatt jelentősebb esemény nem történt sem az úttal, sem az úton.
1946- a szovjet megszállás és annak bábkormánya turista fronton is „rendet tett”: 1946-ban feloszlatták a Magyar Turista Szövetséget vagyonának és turistaházainak teljes elkobzásával, államosítással.
1946-1948 között feloszlatták az összes turista egyesületet – még a baloldaliakat is! – turistaházaikat államosították. Az egyesülési törvényt megszüntették.  
1951-52: Béklyóba és határsávba zárt ország. A nép fele „malenkij roboton” a nagy Szovjetunióban, a másik fele a Hortobágyon kitelepítve… Sztálin még él – a legsötétebb Rákosi-korszak. Egyének mozgása így a turistáké is nemkívánatos. A régi turista emlékek és elődök a rendszer ellenségei mindent likvidálni, hamisítani kell. Az ifjúságnak új példaképekre van szüksége. Ságvári Endrékre, politikai ünnepek túráira, stb. Téry Ödönt, Eötvös bárót és Cholnoky professzort a magyar turista történelemből végleg törölni kell!
1952: Nem volt veszélytelen Vizkelety László és Lokomotívos társai törekvése, hogy az Országos Kék utat a lehetőségek határán belül felújítják és kéktúra mozgalmat szerveznek rajta. A Szent István Turista vándorlással felavatott kék turistaútnak a színe se volt (vörös) jó. Egy „irredenta, revizionista, kapitalista” társadalmi turista szervezetek által létrehozott alkotást ezidőtájt újra aktiválni életveszélyes volt!
Irott-kő: A szocialista rendszer az emberektől, így a turistáktól is 44 évig hermetikusan elzárta! Előbb aknazárral, majd műszaki záras határsávokkal többszöri kerítéssel. A Dunántúlon ez-időben a Győr-Pápa-Keszthely vonaltól nyugatabbra már HATÁRSÁV (!) engedélyek kellettek. A határsávi övezetbe való engedély nélküli belépés súlyos börtönbüntetéssel járt!
Hogyan tudták mindezek ellenére a „lokósok” az Országos Kéktúra útvonalát újra felfesteni, másrészt azon a kéktúra mozgalmat megindítani? Az egykori „lokós” alapítók mind cserkészek, illetve cserkész vezetők voltak a Magyar Cserkészszövetség feloszlatásáig. Nagy szaktudás, döntésképesség és szívós rátermettség jellemezte őket! Nagy ötlet volt, hogy Tapolca és a Tolvaj-hegy között jelölték ki az 1952-es útvonalat. Az is egy jó pont volt, hogy az eredeti útvonaltól eltérve behozták az Országos Kéket Budapestre az akkor már MOSZKVA térnek átnevezett Széll Kálmán térre. A túra csak később kerüli el Tatabányát, de az 1952-es nyomvonal nem érinti a Milleniumi Turul emlékművet és véletlenül sem említik meg Szent István nevét. Ezek a szimbólumok ebben az időben a negatív sarok szemétdombján voltak. Előny volt, hogy először Vasutas kéktúrának nevezték, ezután lett Országos Kék Túrák elnevezés. A felfestésben, karbantartásban és teljesítésben is rendkívüli előnyt jelentett a vasutas társadalom ingyen vasúti jegye.
1952-ben már megvolt az első teljesítő Horváth József „lokós” turista személyében.
1956: A forradalom rövidsége miatt jelentősen nem hatott a Kéktúrára.
1953-60 között néhány teljesítő volt évente. 1961-ig kb. 40 fő, 1961-ben 5 fő és 1962-ben már 89 fő!1961-től lesz Országos szintű túramozgalommá. Az Országos túramozgalom 1961-től a kizárólagossá tett baloldali ideológiájú természetbarát mozgalomhoz kerül. Az akkori ideológiát követve a történetét, útvonalát és térképvázlat füzetét meghamisítva erős csapást mértek az imperializmusra. A túraútvonal NY-i végpontja a politikai enyhülés függvényében haladt NY felé, míg 1990-ben a rendszerváltás után visszakerült Írott-kőre.  
A Kádár-korszak elejétől már szabadabb volt a mozgás a turistáknak, mint Rákosinál. A 60-as évek végétől a nyugati határsáv övezetek is visszaszorulóban voltak. A 70-es évek hozták el a Kéktúra teljesítésének aranykorát: Olcsó tömegközlekedés, olcsó turistaszállások, a fiatalok körében és az iskolákban divat a gyalogtúrázás, így a kéktúrázás is.
1983-ban elkészül a turista múzeum épületének rekonstrukciója Dobogókőn, annak ellenére, hogy a természetbarát országos vezetés ezt megvalósíthatatlannak tartja….
1984-ben a turista Múzeum avatón már felmerült, hogy Dobogókő legyen a magyar turista főváros, itt ünnepeljük meg jeles turista ünnepeinket. A Budapest IX. kerület túravezetői azt is felvetették, nem kellene a turista történelmet tovább hamisítani és majd 1988-ban azt is, hogy oszlassuk fel a turistaság munkásőrségét a TESZ-t.
Ezen eretnek gondolatokra a gyengülő rendszer már nem tudott lecsapni, de akadályozni annál inkább. Mi már rég a Kerepesi temetőben koszorúztunk Téry Ödön, báró Eötvös Loránd, és Cholnoky Jenő sírját, mikor az egész természetbarát mozgalom még felszabadulási emlékműveket és szovjet hősi emlékműveket koszorúztatott elvtelenül politikai megfontolásból tagságával.
1985-ben átadtam a Szent István emléktúra 1988-as tervezetét, annak előzetes forgatókönyvét – jubileumi kéktúra névvel – a Magyar Természetbarát Szövetség országos vezetésének és az országos Kéktúra Bizottságnak.
Az 50 éves Kéktúra jubileuma a Kéktúra Bizottságra nem tartozott – SZERINTÜK – az Országos központnak meg a 12 főállású alkalmazottjának erre nem volt ideje…
Így rendeztük Budapest XI. kerületiek a Szent István Emléktúrát, amelynek a vége nagy veszekedés lett az országos központtal, hisz az eredmény már nekik is kellett volna.
1989-90: Természetbarátok nagy pálfordulásai: Vörös-kő, Pilisnyereg, Ságvári túra elfelejtve. Az új központ, ünnepi helyszín: Dobogókő.
Mi, akik ezt 6 éve kitaláltuk nem fértünk be a meghívottak közé…
A régi polgári turista-vezetők neveinek kiejtési tilalma megszűnt. Mindent Téryről, Eötvösről, Cholnokyról neveztek el. A „nómenklatúra” vezetőivel újraalapítottak régi turista egyesületeket. A Magyar Természetbarát Szövetség luftballon 140 ezres létszáma kipukkad és két évtized alatt egytizedére csökken.
A természetbarát mozgalomnak nem csak a neve, de nagyjából mindene elveszett…  Maradt a kéktúra és a kéktúra mozgalom. Ezt próbálják meg meglovagolni, a meg nem dolgozott múltból a jelent túlélni…
A Kéktúra sikere az azt elindító és az útvonalat karbantartó egyesületek, a kéktúrázást népszerűsítő szakosztályok és ODK-k lelkes túristáin múlt, és nem elsősorban az azt meghirdető szövetségén.
A jövő: Nem lenne szerencsés az Országos Kéket zarándokúttá tenni. Az sem jó megoldás, ha agyonépített, felkapott divatturistaút jellegét kapná. Jó lenne, ha bejárása megmaradna sportteljesítménynek, és bejárása alatt a turisták megismerkednének hazánk néprajzával, népművészetével, mezőgazdasági- és ipari kultúrájával, stb.
Kifejezetten zsákutca és vakvágány az a törekvés, hogy az Országos Kéktúrából Szent István Túrát kell csinálni. A Szent István túrák az útvonal egyedi magasztos ünnepségei a 25 évenkénti jubileumokon.
Várjuk Önöket most, 2013-ban a 75 éves jubileumon és aki nem  feledékeny az jegyezze meg: 2038-ban CENTENÁRIUM és újból Szent István túra!!

Mészáros János
Aranyjelvényes túravezető