Szent István Emléktúra (1988)

Mészáros János: JUBILEUMI VÁNDORLÁS

Napjainkban, mikor Európát transzkontinentális turistautak hálózzák be, ki gondolná, hogy a hosszú távú turistaútvonal kialakításában nekünk magyar turistáknak úttörő szerepünk volt. Az első világháború után néhány évvel – elsőként Európában – hozzáfogtak turistaelődeink az egész országon végigvezető kék turista útjelzés útvonalának kidolgozásához, majd az útvonal megvalósításához.
Az idén 50 éve, hogy a Szent István vándorlással megnyitották az Országos Kék turistautat hazánkban. Ezen félszáz éves jubileum és a budapesti természetjárás centenáriuma alkalmából a Bp. XI. ker. Természetbarát Bizottság jubileumi Kéktúra vándorlást szervez az Országos Kék jelenlegi útvonalán.
A jubileumi Kéktúra lényege, hogy 1988. június 17-én a keleti és a nyugati országhatárról egy-egy túra indul, és a turisták folyamatos vándorlással érik el Dobogókőt, a hazai turistaság fővárosát. Ennek megfelelően a jubileumi Kéktúra K-i szakasza (Hollóháza)-Nagy-Milic-Dobogókő útvonalon; a Ny-i szakasza (Velem)-Irottkő-Dobogókő útvonalon halad egyidőben, és a két túra – 3 pihenőnappal – 30 napi vándorlás után július 16-án találkozik Dobogókőn, ahol jubileumi ünnepséget rendezünk.
A jubileumi Kéktúra vándorlás alatt a kezdőpontokon, valamint útközben, helyi ünnepségekre van lehetőség, amennyiben azt az illetékes sportszervek, sporttársak megszervezik. A július 4 i pihenőnapon illő lenne Veszprémben Cholnoky Jenőre, a Kéktúra atyjára emlékezni!
A jubileumi Kéktúra vándorlásra minden sporttársat, szimpatizánst meghívunk és szeretettel várunk. A vándorláson bárki részt vehet, tetszőleges napokon és szakaszokon. A túra önköltséges, szállás sátorban, iskolában, turistaházakban, az étkezés önellátóan történik. A túra alatt az indulási időpont minden nap egységesen 9 órakor lesz! Tervezzük, hogy mindkét túrát egy-egy tehergépkocsi kísérjen, így csak az aznapi túrafelszerelést kell a túrázóknak vinni. A vándorláshoz, ha valaki több napra csatlakozik, teljes túrafelszerelés szükséges (sátor, hálózsák, hátizsák stb.). Természetesen egy-egy napra is lehet a túrához csatlakozni. Szeretettel várjuk a szakosztályokat, az egyéni turistákat, az ODK-kat és az iskolásokat, a két utóbbinál a diákokhoz lehetőleg egy-egy kísérőt is kérünk, mert így a túravezetők könnyebben boldogulnak. Mind a K-i, mind a Ny-i útszakaszon, valamint a dobogókői ünnepségen jubileumi, alkalmi Kéktúra bélyegzés lesz! Aki a vándorlás alatt 10, vagy ennél több túranapot teljesít (a pihenőnapok is beszámítanak) jubileumi Kéktúra emlékben részesül. Az a sporttárs, aki a túrán a legtöbb túranapot teljesíti, (a túravezetők nem számítanak bele) értékes jutalomban részesül. A vándorlásra az előzetes jelentkezési határidő – a szállásfoglalások miatt – március 8. volt, de azonnali jelentkezéseket még elfogadunk a TM címére. Aki többnapos részvételét nem jelezte, és nem teszi meg azonnal, az csak a szerencséjében bízhat, mert a szálláshelyről saját magának kell gondoskodnia. A vándorláshoz egy-egy napra előzetes jelentkezés nélkül is lehet csatlakozni, de a túravezetők kérik a részt venni szándékozókat, hogy – a létszám körülbelüli ismerete céljából – idejében jelezzék még az egy-egy napos túraszándékukat is.
A jubileumi Kéktúra vándorlás K-i és Ny-i útszakaszának a tervezett programját, a napi indulási helyszíneket, a szálláshelyeket, valamint a további információkat a TM májusi számában tesszük közzé. (1988. március hó.)
 

Mészáros János: IROTTKŐTŐL DOBOGÓKŐIG

1988. június 17. és július 16. közt rendezte a Budapest XI. ker. Természetbarát Bizottság a Szent István Emléktúrát, amely volumenében és tartalmában a magyar turistatörténelem egyedülálló vállalkozása volt.
Az Országos Kéktúra útvonal felavatásának 50 éves jubileuma alkalmából, államalapító királyunk halálának 950 éves évfordulója évében rendezett Szent István Emléktúra rendezői arra vállalkoztak, hogy a Kéktúra félszáz éves jubileumán a nyugati és keleti országhatárról indulva a csatlakozó turistatársakkal bejárják az Országos Kéktúrát, és Dobogókőn találkozván megünnepeljék a magyar turistaság ez évi jeles jubileumait. Az Országos Kéktúra útvonala – az 1938 évihez képest – több helyen megváltozott, de a rendezők a magyar turista történelem iránti tisztelettől vezérelve azt javasolták, hogy az 1938-évi nyitányhoz hasonlóan az eredeti végpontokról indítsák a K-i és a Ny-i túrát. Így merült fel az írottkői indítás gondolata, amely azért is álom volt, mert 1938 óta Írottkőre nem vezettek Magyarország területéről hivatalos túrát.
A Szent István Emléktúra nyugati túrájának résztvevői 1988. június 16-án délután a Savaria Expressel indultak útnak a nyugati végek felé. Szombathelyen a Vas megyei Természetbarát Szövetség, valamint Kőszeg városának vezetői ünnepi köszöntése után útnak indultak az országhatár felé.
Ötven év után, 1988. június 17-én 317 magyar turista jutott fel az Írottkő csúcsára, a BM Határőrség Országos Parancsnoksága, valamint a szombathelyi és kőszegi határőr szervek segítségével és segítőkész munkájával. Az írottkői kilátónál az államhatár közelében az osztrák Alpenverein és Naturfreund turista társszervek vezetői és kb. 40 fő osztrák turista várta és köszöntötte a felérkezőket. Az Írottkő csúcsán Peták István, az MTSZ elnöke indította útnak a Szent István Emléktúra nyugati túráját a Kék útvonalon, az onnan 601 kilométerre levő Dobogókő felé. A csodálatos írottkői panorámában való gyönyörködés után a résztvevők lelkes serege Kőszeg felé indulva kitérőt tett a Hét vezér-forrás felé, és ezt megtekintve, valamint a határőrök kedves vendégszeretetétől búcsúzván indultak Kőszegre. A Hét vezér-forrásnál a BM Határőrség helyi illetékesei és parancsnokai – akik maguk is turistaként résztvettek az írottkői túrán – rögtönzött baráti fogadáson köszönték meg nekünk, rendezőknek a munkánkat, amellyel biztosítottuk a túra sikerét és mi rendezők szintén köszönetet mondtunk a határőröknek e felejthetetlen napért.
A kőszegi városnézés után a helyi kempingben tértünk nyugovóra és innen indultunk el másnap a következő szálláshely, az Ablánci-malom felé.
Az ezt követő nap Sárvárig vezetett utunk. Ott remek szállással kedveskedtek a Sárvári Cukorgyár sporttársai a Csónakázótó melletti telepített táborukban. Sajnos Sárváron a hivatalos fogadtatás nem sikerült, és az előre kért Nádasdy-vári múzeumlátogatás is elmaradt.
Amikor a BM Határőrség lehetővé tette az írottkői túrát a határzárak ellenére, senki sem gondolta, hogy Sárvár városa arra nem képes, hogy páratlan múzeumát a várban – legalább a hivatalos nyitva tartás végéig – horribile dictu egy órával tovább – a Szent István Emléktúra résztvevői részére nyitva tartsa!
Az pedig egyenesen felháborító, hogy következő nap – hétfőn – az illetékes vezető a Ny-i túravezető kérésére azt nyilatkozta, hogy „holmi csoportoknak nem nyitjuk ki a múzeumot!”. A sárvári meg nem értést még hétfőn a káldi iskola vezetése feledtette, mikor éjszakára az iskolát a Szent István Emléktúra résztvevői részére rendelkezésre bocsátották, és itt a kedves fogadtatás után tértünk nyugovóra. Ezután a Szajki-tavak gyönyörű környékén vezetett utunk és Vas megye természetbarát vezetése igen komolyan vette a „Kék-jubileumot” és lelkes sporttársakkal közösen teljesen felújították a kék jelzéseket, valamint megtisztították a bozóttal benőtt ösvényeket.
A szajki és az ötvösi erdőket elhagyva Kisvásárhely illetve Sümeg felé vettük utunkat. Sümeg határában a helyi turisták vártak bennünket és kalauzoltak lelkesen a város szépszámú műemléke között. Sümegen megtekintettük a várat és több múzeumot.
A Sümeg-Zalaszántó napi túraszakasz végén Zalaszántón a helyi Honismereti Kör vezetője köszöntött bennünket és indított útnak másnap Keszthely felé.
A Gyöngyösi-csárdánál a keszthelyi természetbarát vezetők várták sporttársainkat és köszöntötték a Szent István Emléktúra nyugati túrájának résztvevőit. Az egregyi műemlék templom előtt egy lelkes keszthelyi turista-csapat csatlakozott – mint házigazda – a túrához. Hévízről együtt mentünk Keszthelyre. Itt meg kell említeni, hogy a nyugati túrán a napi túraszakaszokat kis csoportokban lehetett teljesíteni, természetesen túravezető vezetésével, mégpedig úgy, hogy reggel 7 és 9 óra között lehetett indulni és este 20 óráig a szálláshelyre meg kellett érkezni. A nyugati túrán résztvevők csak az ünnepségek előtt, illetve az előre jelzett fogadásokra mentek együtt, zárt turistaegységben, a nyugati túravezető vezetésével. Nagyon szép látvány volt, mikor a 150 fős turistacsapat együttesen megérkezett Keszthelyre a Festetics-kastély elé. Itt Keszthely Város Tanácsának elnöke fogadott bennünket és mondott ünnepi köszöntőt. Ezután külön – a számunkra biztosított vezetővel – megtekintettük a világhírű kastély-múzeumot, majd a Balaton Múzeumba vezettek bennünket a házigazdák. Keszthelyen a város vízisport-telepén ütöttünk tábort és búcsúztunk házigazdáinktól, akik valóban minden tőlük telhetőt megtettek a Szent István Emléktúra sikeréért! Nem személyeskedés, de Keszthelyen éreztük azt egyedülállóként az egész túra során, hogy nemcsak a természetbarát vezetés, de a hivatalos állami vezetés is méltóképp fogadta az egész Dunántúlon végigtúrázó Szent István Emléktúrát, és annak résztvevőit a túra rangjának megfelelően kezelte!
Keszthely után a Balaton-felvidéken vitt az utunk. A helyi gazdák vendégszeretete jóvoltából kellemes perceket töltöttünk a szőlős- és cseresznyéskertekben.
Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomáson ünnepségen emlékeztünk a Kéktúrát a II. világháború után újraindító vasutas természetjárókra, és emlékükre, illetve tiszteletükre koszorút helyeztünk el az állomás épületén levő emléktáblánál. Az ünnepségen résztvettek a Vasutas Természetjáró Szakbizottság és a Veszprém megyei Természetbarát Bizottság vezetői.
A badacsonyi pihenőnapon strandolással pihentük ki az eddig megtett út fáradalmait. Másnap a Badacsony „tanú-hegye” tetején levő Kisfaludy-kilátóból csodálatos panoráma tárult elénk, s indultunk tovább a kánikulai melegben.
Szentbékálla előtt még megmásztuk a Csobánc hegyét, valamint gyönyörködtünk a kőtengerben, amely természetvédelmi terület. Szentbékállán a községi elöljáró fogadott bennünket, és személyesen gondoskodott a másnapi tejről és kenyérről. A következő nap Nagyvázsonyig vitt utunk. A festői Kinizsi-forrás után röviden időztünk a pálos kolostor romjainál, majd megérkezvén Nagyvázsonyba, megtekintettük a Kinizsi-várat. Innen már látszott a Kab-hegy, amerre a következő napon indultunk. A Kab-hegyet elhagyva, Úrkúton keresztül gyalogolva, rövidesen Városlődre érkeztünk. Ott másnap – szombat lévén – több turistatársunk csatlakozott a túrához, olyanok, akik az első napokban már velünk tartottak és megérezték a túra szépségét, nagyszerűségét.
A Bakony festői bükkösei között túrázva érkeztünk Bakonybélbe, ahol a volt bencés apátság templomában a budapesti Kvassay Jenő Műszaki Szakközépiskola Természetjáró Szakosztálya, illetve ennek kék-túrázói rendeztek Szent István emlékünnepséget. Ez meghatóan szép példája volt a „kéktúrázók” közösségének és bizonyította, hogy az ifjúság mennyit is tanulhat a Kéktúrán akár hazaszeretetből, akár turistaságból. Másnap Bakonybélből a Kőrishegy csúcsára másztunk fel, ahol páratlan panoráma fogadott bennünket. A hegy tetején levő kilátóból az egész Bakonyt át lehetett tekinteni. A Balaton-felvidék hegyei között a távolban ott csillogott a Balaton, a másik irányban a sukorói hegyek közt felismerhettük Pannonhalma ősi apátságát.
Kőris-hegyről Zircig gyalogoltunk. Itt másnap egy mozgalmas pihenőnapunk volt. Aznap délelőtt Zircen Cholnoky Jenő – a Kéktúra atyja – tiszteletére emelt emlékoszlopot avattuk fel, amelyet a város, a Balatontourist és a Veszprém megyei Természetbarát Bizottság emeltetett Az avatóünnepségen megjelent Zirc városának vezetése, az MTSZ elnöke és főtitkára, az Országos Kéktúra Bizottság és a házigazda Veszprém megyei Természetbarát Bizottság vezetője és sporttársai. Mi a Szent István Emléktúra nyugati túrájának résztvevői koszorút helyeztünk el a felavatott emlékmű talapzatán. A zirci ünnepség után vonattal Veszprémbe utaztunk, ahol a Veszprém megyei Természetbarát Bizottság vendégszeretetét élvezhettük. Veszprémben ünnepség keretében megkoszorúztuk a Cholnoky Jenő szülőházán elhelyezett emléktáblát, majd a várban megtekintettünk több nevezetességet. Ezután a vár gyönyörű panorámájú kilátópontján rövid ünnepség keretében koszorúzással tisztelegtünk Gizella királyné és Szent István szobra, illetve emléke előtt.
A veszprémi kitérő után Zircre visszatérve, másnap innen indultunk a Fejér megyei tájak felé. A Római-fürdőt érintve a Keleti-Bakony festői tájain haladtunk és Tésen rövid kitérő következett a híres szélmalmokhoz. Csőszpusztán az Alba Regia Barlangkutató Csoport barlangászai szívélyesen bemutatták kutatóházukat és ezután este érkeztünk a kisgyóni Természetjáró telepre, ahol a Videoton kulcsosházban a Fejér megyei Természetbarát Bizottság várt már bennünket.
Másnap rekkenő hőségben vitt utunk Bodajkra, ahonnan busszal Székesfehérvárra utaztunk, hogy tisztelegjünk a Szent István emlékek előtt. Ott ünnepélyesen megkoszorúztuk államalapítónk lovas szobrát és a házigazdák kalauzolásával megtekintettük a királyi várost és az István Király Múzeumot.
Másnap Bodajkról Csókakő vára felé indultunk, ahol Gántig – az aznapi túrán – a Fejér megyei Természetbarát Bizottság elnöke kalauzolt. Gánton az iskola kertjében ütöttünk tábort, és következő nap kora reggel Gánt-Bányatelepen megtekintettük a Bauxitbányászati Múzeumot.
Ezen a napon Várgesztesig jutottunk el. Gesztes várában a turistaházban éjszakáztunk, majd innen másnap reggel kitérőt tettünk a világhírű majkpusztai kolostorhoz. Várgesztes után elhagyva Fejér megyét, Komárom megyei tájakon haladtunk tovább a Kék-úton.
Somlyóváron a Tatabányai Bányász SC biztosította a szállást igaz vendégszeretettel. Itt várt bennünket a megye természetbarát vezetése, illetve az elnök is személyesen. Somlyóvár közeli csúcsára még aznap felmentünk, ahol ritka szép panorámában gyönyörködhettünk.
A következő nap a Tardosbánya feletti Bánya-hegyig gyalogoltunk a Gerecsében, majd az ezt követő nap Péliföldszentkereszt Mária-kegyhelye után a Bajóti Öreg-kő tetejéről nézhettünk szét a tájon. Innen letekintve karnyújtásnyira volt a Duna és elérhető messzeségben pompáztak a Pilisi-hegyek.
Mogyorósbányán az iskola előtt ünneplőbe öltözött úttörők fogadták a Szent István Emléktúra résztvevőit tanáraikkal együtt. A kedves kis úttörők lelkesen segítettek az elszállásolásban és az élelmiszer beszerzésben. A helyi vegyesbolt miattunk két órával meghosszabbította nyitvatartási idejét!
Másnap Mogyorósbányáról nyári forróságban indultunk Tokod, illetve a Nagy-Gete felé, amelynek tetején a szép kilátás feledtette a hegymászás fáradalmait.
A Getéről lejövet, majd Dorogon átgyalogolva aznap Klastrompusztán a turistaház alatti réten ütöttünk tábort.
Másnap Piliscsaba után értük el a főváros környékét. A Nagy-Szénáson – a túra során már sokadszor – csodálatos kilátásban volt részünk, és innen már áttekinthettük utunk végső szakaszát egészen Dobogókőig. A nagyszénási volt turistaház helyén emelt emlékfal előtt rövid megemlékezést tartottunk, és elhelyeztünk egy magunkkal hozott kődarabot annak jeléül, hogy a ma turistái nem emlékfalakat, hanem turistaházakat szeretnének!
Budapest székesfőváros határát elérve – és végig Budapest közigazgatási területén belül – együtt haladt a Szent István Emléktúra nyugati túrája! Sajnos a budapesti természetbarát vezetés, és fővárosunk vezetői nem tisztelték meg emléktúránkat, még azzal sem, hogy valahol fogadtak volna bennünket!
Budapesten pihenőnap következett, amelynek délutánján megkoszorúztuk a budavári Szent István-szobrot, és ünnepséggel emlékeztünk hazánk fővárosában államalapítónkra. Itt is hiányoltuk a főváros turista és állami vezetőit!
A túra utolsó előtti napjának reggelén a hűvösvölgyi Úttörővasút végállomás melletti Eisenach-Budapest Nemzetközi Barátság Túra végét jelző táblától az MTSZ Gyalogtúra Bizottságának vezetője indított útnak bennünket. Ezen a napon több mint 30 kilométer gyaloglás várt ránk, mert el kellett érnünk Pilisszentkereszt térségét. Az utolsó előtti nap volt az egyetlen esős napunk, a túra során. Volt ugyan néhány kisebb zápor, de esőben nem kellett gyalogolnunk.
A 29. nap délutánján bőrig ázva értünk fel a Kevély-nyeregbe, ahol a turistaházban melegedtünk, de a szűnni nem akaró esőben tovább kellett indulnunk. Megázva értünk estére a Som-hegyi kulcsosházhoz, utolsó szálláshelyünkhöz. A háznál a házigazda FTSK vezetői fogadtak bennünket nemzetiszínű szalaggal átkötött házikenyérrel és sóval, szimbolizálva a magyar vendégszeretetet. Ezután a házigazdák terülj-asztalkát varázsoltak a népes, átázott, átfázott százfőnyi sporttársnak! Nagy turistamúltú sporttársak is voltak köztünk szép számmal, de ilyen jól még talán egyikünknek sem esett a bográcsban főtt paprikás krumpli!
Keszthelynél elmondtuk, hogy mennyire felemelő és megható volt a fogadtatás, ugyanígy ki kell emelni a Som-hegyi fogadtatást, ahol a házigazdák pénzt, fáradtságot nem kímélve gondoskodtak rólunk, a fáradt túrázókról.
Az utolsó este éjszakai túrát vezettünk a hat kilométerre levő Dobogókőre – a keleti túra túravezetői is –, hogy itt együtt várjuk az éjfélt, mikor az óra július 16-ra vált, hisz délben itt találkozik a Szent István Emléktúra keleti és nyugati túrája. Dobogókőre velünk tartottak a Som-hegyi házigazdák is és velük együtt a nyugati túra résztvevői közül 27-en vettünk részt az éjszakai túrán.
Dobogókőről még az éjszaka visszatérve, a piliszentkereszti kutyák koncertje közepette értünk vissza a Som-hegyre, ahonnan másnap reggel fél kilenckor indultunk együtt a pilisszentkereszti központi autóbusz-megálló felé. Itt kb. 200 fő csatlakozott hozzánk. A kb. 350 főnyi turistasereg a pilisszentkereszti Klastrom-kút felé vette útját, hogy ünnepség keretében emlékezzen meg a fővárosi szervezett természetjárás centenáriumáról és arról, hogy 100 évvel ezelőtt Téryék a Klastrom-kútnál határozták el, hogy a nagyközönséggel „megkedveltetik a turistaságot”! A nyugati túravezető ünnepi beszéde után a Szent István Emléktúra résztvevői koszorút helyeztek el a kút melletti – sajnos elhanyagolt – emlékfalon. A Klastrom-kúttól a szép számú turista tömeg egy kígyózó, hosszú sorban haladt Dobogókő felé, hogy pontosan délben ünnepélyes keretek közt találkozzon a Szent István Emléktúra keleti túrájának résztvevőivel.
Pilisszentkereszttől velünk tartott Weidlich Adolf sporttárs is, aki 1938-ban résztvett az Országos Kék-út felavatására rendezett Szent István Turista Vándorláson. Dobogókőn találkoztunk Berend Ottó sporttárssal, aki az 1938-as vándorlást végig teljesítette, valamint Horváth József sporttárssal, aki az irottkői túrán velünk volt és az 1. számú Kéktúra jelvény birtokosa.
Dobogókőn a Turistamúzeum előtt a Magyar Természetbarát Szövetség jubileumi Szent István ünnepséget rendezett, amelynek keretében déli 12 órakor találkozott a Szent István Emléktúra keleti és nyugati túrája és a két túravezető kézfogása után ünnepélyesen jelentették az ország minden tájáról összegyűlt turistáknak, hogy a Kék-útjukat a keleti illetve a nyugati országhatártól végigjárták!